Az Univerzumban minden az Egyensúlyon alapszik. Azért írhatom én ezeket a gondolatokat, és Te azért olvashatod, mert egy bonyolult, törékeny egyensúly ural körülöttünk mindent. Annak idején, amikor az Univerzum keletkezett, egy meghatározott mennyiségű tömeggel indult útjára. Ehhez a tömeghez tartozott egy meghatározott energia, amely ezt az egész rendszert tágulásra készteti. Tudósok hada ráncolja a homlokát, mert nem tudják eldönteni, hogy ez a tömeg-energia arány mire is elegendő. Univerzumunknak három lehetséges jövője van. Az egyik azt vizionálja, hogy ha túl nagy az energia a tömeghez képest, akkor az Univerzum nagy sebességgel tágulni fog az idők végezetéig, és szép lassan felhígul a tér, a csillagok olyan távol kerülnek egymástól, hogy az akkori ember felnézvén az égre, csupán az éj fekete bársonyát fogja látni. Szomorú vég. Minden kihűl, megfagy. Rideg, halott világként fog bolyongani Földünk a végtelen térben.

A másik lehetőség, hogy elegendően kicsi az energia ahhoz, hogy a fokozatosan táguló anyagot megállítsa, majd ismét összehúzódásra késztesse, akár a földobott kő, visszahullik a földre. Ez sem sokkal szebb jövőkép. Elpusztulni egy végső szingularitásban.

Én azt hiszem, a harmadik lehetőség az, ami be fog következni. Feltételezve egy bölcs, okos és gondos Teremtőt. Én hiszem, hogy az Univerzumban egy olyan hihetetlen finom egyensúly van jelen, mint amilyet a mellékelt videón láthatunk. Lehet, hogy csupán egyetlen marék poron, vagy talán egy atomon, esetleg egy elektronon múlik, hogy összedől-e a rendszer. Ha elveszek az Univerzumból egy atomot, akkor örök tágulásra késztetem, ha pedig kettőt hozzáteszek, akkor összeroskadását idézem elő. Én azt hiszem az Univerzum örök.

De ne csak az anyagi világ egyensúlyáról beszéljünk. A lélek is egyensúlyra törekszik. Szeretetet adni és kapni. Fogni is egy másik ember kezét, meg nem is. Ez is egyensúlyban kell legyen. Ahogy a fény és a sötétség, a születés és a halál. A tűz, a víz, a föld és  levegő. És a természet egyensúlya. Csak annyit végy el tőle, amennyi szükséges. Egy kicsivel se többet, mert felborul az érzékeny egyensúly. Az ember, úgy tűnik, nem figyel bölcs elődeire, és mértéktelen fogyasztásba, pazarlásba kezdett. Ezzel jó ideje roncsolva az egyensúlyt. Sokkal nagyobb házakat épít, mint amekkorára a harmonikus élethez szüksége volna. Sokkal több energiát fogyaszt, mint ami indokolt. Több erdőt pusztít el, mint telepít, több vizet szennyez el, mint amit meg tud tisztítani, fejlett tudományával sokkal több problémát okoz, mint amennyit meg tud oldani. A múlt és jövő egyensúlyának legparányibb megbontása is pillangó-effektushoz vezet, és a jelen összeomlik.

Eltűnni látszik a harmónia és az egyensúly. Az az egyensúly, ami minden esetben apró, jelentéktelennek látszó dolgokon múlik.

Esetleg éppen egy piciny faágacskán…….

  In lak’ech