Az elveszett idő nyomában

 

Már kezdjük megszokni. Megszokni, hogy mindent hamisítanak. A műszaki, és ruházati cikkeket, és az

élelmiszereket is. Azt azonban gondolni sem mertem, hogy egyesek odáig merészkednek, hogy időt

rabolnak, történelmet hamisítanak. Mindig érdeklődéssel fordultam a titkok és rejtélyek felé. Gyakran

kutatok az internet adta tág határokat kihasználva. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a Jézussal

kapcsolatos rejtélyeket böngésztem, vizsgálva, hogy vajon milyen eredményre vezethet, ha az

időszámítás előtti és utáni időváltásnál beiktatjuk a „0” évet, vagy ha kihagyjuk azt. Érdekes téma, ám

még érdekesebb témára, egyfajta furcsa anomáliára bukkantam (sajnos a soknapi világháló böngészés

után kiderült, hogy nem elsőként). Egyfajta naptárhibára. Több mint 30 éves múltra visszatekintő

csillagászati érdeklődésem, valamint a matematika szeretete sietett segítségemre.

Köztudomású, hogy kr.e. 45-ben Julius Caesar megelégelte a sok, római birodalom által leigázott államban

használatos eltérő időszámításokból adódó félreértéseket, bonyodalmakat és naptárreformot hirdetett.

Lévén Róma akkor már a kultúra és tudomány fellegvára, számos kiváló asztrológussal és asztronómussal

büszkélkedhetett, elég pontosan (ám, mint hamarosan látni fogjuk, mégsem elég pontosan) tudták

meghatározni az év hosszát, ami sajnálatos módon nem 365 nap, azaz Földünknek egy keringésében a

Nap körül nem egész számú tengely körüli fordulat van. Könnyen belátható, hogy ha ezt a kicsiny, mintegy

6 órányi eltérést figyelmen kívül hagyjuk, alig 360 év elteltével csaknem 3 hónapot fog elcsúszni a valós

csillagászati idő a naptár által rögzítetthez képest. Ezt nevezhetjük egy évszaknyi csúszásnak is. Azaz,

naptár szerint a karácsonyt üli Európa lakossága, miközben a gyermekek az erdőkön, mezőkön hóvirágot

szednek édesanyjuknak.

Mivel Julis Caesar híres görög csillagásza, Szoszigonész  az év hosszát 365 napban és 6 órában határozta

meg, a julián-naptár minden 4-gyel osztható év februárjában egy plusz napot rendelt beiktatni.  Így a

torlódás 4 évenként utolérte a csillagászati időszámítást, az idő szövetén képződő redő kisimulni látszott.

Ám a probléma csak látszólag oldódott meg. A császár nem tudta, vagy ha tudta is, nem gondolta, hogy

a valódi csillagászati év (un. tropikus év, melynek azt az időtartamot nevezzük, mely a fiktív ekliptikai

középnap két egymást követő tavaszpont-áthaladása között eltelik) 365,24218967 nap. Azaz az eltérés

évente még mindig:

 

365,25 - 365,24218967 =0,0078104

nap maradt.

Ennek ismeretében könnyedén kiszámolható, hogy a torlódás mintegy 128 év alatt gyülemlik fel  1 teljes

nappá:

1 : 0,0078104  = 128.0344157

A Julianus-naptár pontossága elegendőnek bizonyult. Ám a kor vallásos szelleme megkövetelte a további

pontosítást. Már csak azért is, mert egy olyan vallási közegben, ahol számos un. mozgóünnep

(ld. húsvét, hamvazó szerda, stb) időpontját kellett pontosan meghatározni, nem volt megengedhető

ekkora hiba sem. Így 1582-ben XIII. Gergely pápa ismét naptárreform gondolatával állt elő.

A Julián-naptár lassú eltérését úgy szándékozott javítani, hogy 400 évenként kihagy 3 Julián-naptári

szökőnapot, így 365,2425 átlagévet eredményezve, aminek a hibája már csupán nagyjából 3000 évenkénti

1 nap.

(csupán érdekességként említem meg, a legközelebbi érdekes nap 4782-ben várható , mivel ez évben

kell ismét kihagyni egy napot a Gergely-naptár és a csillagászati év különbsége miatt.)

No de térjünk vissza eredeti problémánkhoz. Gergely pápának nemcsak a naptár működési elvét kellett

kidolgoznia, de az addig felgyülemlett eltérést is ki kellett simítania. Ezt úgy tette, hogy utasítására

1582 október 4-e után mindjárt október 15-ét iktatott be a naptárba.  10 napot korrigált!!

(Itt említendő meg, hogy az iskolában még sokunk által nem értett dolog, miszerint miért november 7.-én

ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, szintén ennek a reformnak az oka.

Ugyanis a cári Oroszország nem azonos időben fogadta el a naptárreformot a többi európai országgal.)

A kedves Olvasó itt még bizonyára semmit nem vesz észre. De térjünk csak vissza a fentebbi egyszerű

számításainkhoz és számolgassunk kicsit tovább együtt. A Gergely-féle naptárreform kihirdetése és a

Julián-naptár beiktatása közt eltelt idő:

1582 + 45 = 1627 év

Ennyi év csúszását kellett volna Gergelynek korrigálnia.

És most számoljuk ki, ez hány napot kívánt volna beiktatni. Fentebb már kiszámoltuk, hogy a juliáni év

0,0078104 napot csúszik a valós csillagászati évhez képest.  Tehát 1627-et kell megszoroznunk a

csúszás mértékével.:

1627 * 0,0078104 = 12,7075208 nap

Azaz, majdnem 13 nap! És itt a hiba. Vajon miért csak 10 napot korrigált a pápa????? De a kérdés

megválaszolása előtt vizsgáljuk meg mit okoz a naptárunkban ez a tévedés? Ismét számoljunk egy

kicsit. A korrigált és a valós eltérés közti különbsége:

12,7075208 – 10 = 2,7075208 nap

Tehát keressük azt az évmennyiséget, mely ennyi nap csúszást okoz:

2,7075208 : 0,0078104 = 346.6 év!!!

Ennek alapján kimondhatjuk, hogy igazából ma nem 2011-et írunk, hanem csupán 1665-öt.

( És már csak eljátszani tudok ezek után a gondolattal, hogy a fenti analógia szerint jövőre, azaz

a sokat emlegetett 2012-ben a korrigálatlan évszám szerint 1666-ot fogunk írni. Csupán a

véletlen furcsa játéka? Vagy tényleg a Sátán 666-os száma vigyorog ránk??? Döntse el a kedves Olvasó)

További érdekes kérdést generál, hogy a Wikipédia a Gergely-naptár címszó alatti szószedete már

úgy említi a naptárreformot, hogy az a 325-ös niceai zsinat és a 1582 közötti csúszásokat korrigálta.

Ennek elfogadásával igazából visszazökkenne az idő súlyos kereke megszokott kerékvágásába, de

kérdem én:  mi köze van ehhez a niceai zsinatnak???  Hiszen Gergelynek a Kr.e. 45-1582 között

eltelt éveket kellett javítani. Nem pedig a zsinat és 1582 köztit.  Szóval gyenge érv.

Mint írásom elején említettem, az alapfeltevést későbbi kutakodásaim során megtaláltam az

interneten, mégpedig Heribert Illig tollából. Sajnos a témában publikált írások egyike sem közöl

a fentiekhez hasonlóan alapos és részletes számításokat, valamint nagy pontatlanságokat is

felfedezhetünk benne. Így azokból laikus nehezen érti meg az okfejtést. A számítási pontatlanságok

azonban mit sem vonnak le Illig erényeiből, akinek semmiféle csillagászati előképzettsége nincs.

Az elcsalt évszázadok történelmi bizonyítéka lehet, még ha közvetetten is, az, hogy a Karoling

kor feltűnően gyengén dokumentált régészeti emlékekkel, írásos forrásokkal, vagy bármilyen

egykorú emlékkel. Ez a dokumentálatlanság nem lehet véletlen. Ez indokolhatta a

sötét középkor kifejezés megalkotását, és a kifejezés ezért élhet még ma is. Illig állítja, és e

véleményét én is egyre határozottabban osztom, hogy azért hiányos és szűkös az emlékanyag,

mert az a kor igazából sosem létezett, és valójában a 7-10. század történelme kitalált, megírt

történelem. Ugye megdöbbentő ebbe csupán belegondolni is?

Érdekes módon a megelőző, majd az utána következő kor is rendkívül jól van dokumentálva

mind az írásos, mind pedig a tárgyi, régészeti emlékek tekintetében. Ellentétben a fent említett

Karoling korral. Talán éppen azért, mert csupán történetírók fantáziájának szüleménye?

Egy kérdés maradt csupán hátra: ki, és mi célból hamisította meg a világtörténelmet??

 

In lak'ech